Szerző:
Vinkler László

Mû címe:
SOMOGYI SZILVESZTER POLGÁRMESTER, 1934

Technika:
Rétegelt falemez, olaj, 80 x 60 cm. Jelzet jobbra lent: Vinkler László, 1934, szíma-kíma tagozatos arany-fekete díszkeretben 96 x 76 cm, profil 9 cm

Származás:
A szegedi Hadastyán Egyesület letétje, 1948

Őrzési hely:
Móra Ferenc Múzeum, Képzõmûvészeti gyûjtemény, lelt. sz.: 50. 93. 1, 2009-tõl tartós letétben: Szegedi városháza – Tisza Lajos-terem

Restaurálva:
2009. április–június

Szerzõtársak:

nincs

Kiállítva:

Irodalom:

Megjegyzés:
Vinkler László, a Magyar Képzõmûvészeti Faiskola fiatal
végzõs festõhallgatója 1934-ben festett – eddig egyetlenként ismert – portrét az elhunyt polgármesterrõl. Az olajképet tizenöt év múlva vették múzeumi letétként nyilvántartásba, Szõke Mihály (1897–1956) megbízott múzeumigazgató vezetése idején, 1948-ban. A letétbeadó a – jogutód nélkül megszûnt – helyi hadirokkant katonák betegsegélyezõ társasága, a Hadastyán Egyesület, illetve jogelõdje az I. Szegedi Hadastyán Önsegélyzõ Egylet (1913) volt.
Somogyi Szilveszter (1872–1934) személyében 1915.
február 17-én elõdeihez méltó egyéniség ült a szegedi polgármesteri székbe. Õrá hárult az a feladat, hogy az elsõ világháború vérzivatarán átvezesse a várost és lakosságát egy új korszakba, amely az elõzõtõl sok tekintetben másfajta szemléletet kívánt. Somogyi messzemenõkig alkalmasnak bizonyult e feladatra.
Még a forradalmi idõszak szervezeteiben is szerepet vállalva küzdött városáért. Személyével kapcsolt össze két kort, amely – mivel Trianon után Szeged újra határváros lett – különösen változó helyzetet hozott a kor embere számára. A felsõvárosi szûcsmester fia hivatali elõdeihez hasonló utat járt be tanulmányai során. A kegyesrendiek iskolájának elvégzésével Pesten jogot tanult, majd doktorátusának megszerzését követõen az igazságügy szolgálatába állt. 1902-ben alügyész, 1907-ben ügyész lett a szegedi törvényszék mellett mûködõ ügyészi szervezetben. Az éles eszû, tettre kész férfit fiatalon, még ez év december 12-én a város kozákkapitányává nevezte ki a fõispán. Az atyafiságosan mûködõ városi rendõrségbõl
hamarosan mintatestületet szervezett. Vidéken õ állította
fel elsõként a rendõrségi bejelentõ hivatalt és nevéhez fûzõdik Szeged köztisztasági üzemének megszervezése.
1915-ben – a háború idején már polgármesterként –
praktikus terveit nem tudta megvalósítani, azonban az áruhiány közepette a város lakosságának élelmezését eredményesen szervezte meg. 1918-ban csatlakozott a forradalomhoz, a Szegedi Nemzeti Tanács tagja lett. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a direktórium öt napos fennállása alatt nem tevékenykedett a politikai életben, de a polgári direktórium munkájában részt vett, Dettre János (1886–1944) kormánybiztos- fõispán és Tabódy Zsolt (1873–1951) ezredes kerületi parancsnok mellett a polgármesteri feladatokat látta el. Miután tisztázta magát a forradalmak idején játszott szerepét illetõen, megújult erõvel munkálkodott városáért. Nagy lendülettel kapcsolódott be az egyetemalapításba, nem kímélve sem magát, sem a város erõforrásait. A lakásínségen telekosztással próbált enyhíteni 1922-ben (Somogyi-telep). A városi köz- és lakásépítések kezdeményezésével a város iparos lakosságának nehéz helyzetén segített. Szeged két világháború között gyengélkedõ gazdaságán több ötlet megvalósításával próbált lendíteni. A tanyavilágot, hogy közelebb hozzák, kisvasúttal kötötték össze a várossal. Az 1927. február 1-én a forgalomnak átadott, a Speyer-kölcsönbõl épült gazdasági kisvasút Somogyi egyik büszkesége volt. Ugyanilyen örömmel tekintett az egyetemi épületekre, és életének nagy ünnepe volt az 1930. október 24-én átadott Fogadalmi templom.

Vinkler László (Szabadka, 1912. október 1. – Szeged, 1980. december 2.) 1930 és 1935 között volt a fõiskolán Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár tanítványa. Már tanulmányai kezdetén, két egymást követõ évben (1932,
1933) Balló-díjat nyert. 1935-ben ösztöndíjat nyert Rómába: a Collegium Hungaricumban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója kora-reneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római iskola törekvéseihez. Szakmai sikereit pályája kezdetén bravúros portrémûvészetével
vívta ki, és a mûfaj szeretete egész munkásságát – amely sokrétû képet mutat – végigkísérte. Mûveinek jelentõs részét a Móra Ferenc Múzeum õrzi.

Egyéb dokumentáció:

Médiafájlok:

Képek: