Nyomtatható verzió

FELIX, QUI POTUIT RERUM COGNOSCERE CAUSAS
(BOLDOG, AKI MEGISMERHETTE A DOLGOK OKAIT)
Vergilius

Egyetemi restaurátor-képzés Magyarországon

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen, akkor még Főiskola, nemzetközi viszonylatban is igen korán, 1948-ban indult a festmény-restaurátor képzés. 1970-ben kezdődött a szobor restaurálás oktatása, majd újabb területek is megjelentek, mint például a falkép-restaurálás (1972). Eltérően a főiskola többi szakától, ahol négy év volt az alapképzés, itt a diplomához öt évet kellett elvégezni nappali tagozaton. 1971 óta egyetemi diplomát kapnak a hallgatók, de a főiskola nevét csak 2000 január elsejétől változtatták Magyar Képzőművészeti Egyetemre.

1974-ben megalakult a “Múzeumi és Közgyűjteményi Tárgyrestaurátor Szak”, négyéves, levelező tagozatként. 1991-ben a tanulmányi idő öt évre nőtt, de még mindig csak “levelezőként” végezhető. Reméljük, ez a szak is hamarosan átalakulhat teljes idejű nappali tagozattá. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem az egyetlen intézmény hazánkban, ahol restaurátor diplomát lehet szerezni.

A restaurátorképzés kialakulása

A műalkotásokat évszázadokig festők és szobrászok javították, hisz ők ismertékezek anyagait, készítési technikáit, és nekik voltak meg a megfelelő művészi adottságaik a feladat ellátására. A régi korok alkotásainak növekvő megbecsülése hozta magával ennek a tevékenységnek az önálló szakterületté való fejlődését, a restaurátor hivatás megjelenését. Kezdetben a restaurálás csak a művészeti alkotásoknak dukált. Idő kellett annak felismeréséhez, hogy minden ránk maradt tárgyi emlék pótolhatatlan és becses tanúja múltunknak, ezért megőrzésükről a legmagasabb színvonalon gondoskodni kell. A restaurátor-képzés a múltban általában művészeti akadémiákon kezdődött el, gyakran csak mellékszakként, és művészeti alkotások kezelésére korlátozódott (Bécs 1908, Vilnius 1922, Torun 1946, Prága 1947, Varsó 1947, stb.). Ez egyben választ ad arra a gyakori kérdésre is, hogy miért nem a Magyar Iparművészeti Egyetemen oktatják az iparművész restaurátorokat.

A restaurátor szakma tartalma, és ezzel együtt a képzés is sokat változott az idők folyamán. Az induláskor a restaurátor olyan művész volt, aki festmény vagy szobor javítással is foglalkozott, mintegy pénzkereső mellékfoglalkozásként. Tevékenységét az előadó-művészekéhez hasonlították, aki mások műveinek avatott interpretálásával hoz létre új művészi értéket.

A jelen

Mára teljes szemléletváltás következett be. A nemzetközi szakmai szervezetek megegyeznek abban, hogy a restaurátor-konzervátor új, interdiszciplináris szakterület képviselője. Magas színvonalú természet- és társadalomtudományos alapképzettséggel kell rendelkeznie, ugyanakkor képesnek kell lennie arra is, hogy a tárgyakon a beavatkozásokat művészi színvonalon, kiemelkedő minőségben elvégezze. Egyre inkább követelmény az is, hogy az új, sajátos tudományos területen a legjobbak 110 kutatóként is helytálljanak. A restaurátori-konzervátori tevékenység ma már a teljes tárgyi örökségre kiterjed. Általános az egyetértés abban, hogy restaurátornak csak az tekinthető, akinek erről szóló egyetemi diplomája van, és csak az a megfelelő képzés, amely lehetőséget teremt a doktori fokozat megszerzésére a restaurátor-konzervátor szakterületen. Európa egyetemein sorra teremtik meg ennek a feltételeit, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen is megkezdődött a doktori képzés.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében három szakon kaphatnak képzőművész-restaurátor diplomát a hallgatók. Ezek a következők:

- Festőrestaurátor művész
- Faszobrász-restaurátor művész
- Kőszobrász-restaurátor művész

A tanulmányi idő öt év, és kizárólag nappali tagozaton végezhető el. A szakdolgozatukat sikeresen megvédő diákok egyetemi diplomát kapnak (MA).

A képzőművész-restaurátor képzés szakmai tartalma

Az oktatásban az elmélet és a gyakorlat nagyjából fele-fele arányban oszlik meg. Az óra-szám igen magas, heti 40 körül mozog.

Gyakorlati oktatás:

Az első két évben a többi művészeti, (festő, szobrász stb.), szakokhoz hasonlóan művészeti alapozás folyik. Rajz, festés, mintázás, szobrok készítése különböző technikákkal. A követelmény igazodik az egyetem színvonalához. A folytatás szakonként némileg különböző, de fő vonalaiban mindenütt a következő: műtárgymásolatok készítése eredeti technikákkal, eredeti tárgyak restaurálása tervszerűen növekvő nehézségű feladatok megoldásával. A diplomaévben egy nagy értékű, komoly problémákat felvető alkotás teljes helyreállítása a feladat a megelőző kutatásokkal, természettudományos vizsgálatokkal, szakszerű tervezetek készítésével és alapos dokumentációval.

Elméleti oktatás:

A hosszú idő alatt kiérlelt, de ma is folyamatosan korszerűsítés alatt álló rendszer kevés teret hagy a fakultációnak. Olyan sok a kötelezően elsajátítandó, egymásra épülő tudásanyag, hogy speciális igények kielégítésére inkább csak a diplomaévben, vagy a közeljövőben induló posztgraduális képzés keretében nyílik lehetőség. Vannak az egyetem minden hallgatója számára kötelező tárgyak. Ilyen a művészettörténet (10 szemeszter), művészeti anatómia és térábrázolás (4 szemeszter heti 4 órában), építészettörténet (4 szemeszter). Négy idegen nyelv közül választhatnak, ajánlott az angol. A restaurátorok számára kötelező speciális tárgyak az alábbiak:

- Festészeti technikák
- Ikonográfia
- Műemlékvédelem
- Muzeológia
- Fizika
- Kémia
- Analitika
- Anyagtan
- Műtárgyvédelem

Az ajánlott tárgyak:

- Viselettörténet
- Ábrázoló geometria
- Kultúrtörténet
- Irodalom
- Esztétika
- Művészetszociológia

A felsoroltak közül talán a leghangsúlyosabbak a természettudományos tárgyak. Az “anyagtan”, “műtárgyvédelem” és “festészeti technikák” elnevezések mögött is természettudományok bújnak meg. Az anyagtan például főleg a fák szerkezetével, romlásuk okaival, a gomba és rovarkártevőkkel, valamint az ellenük való védekezéssel foglalkozik. A kémia, fizika és műtárgyvédelem tantárgyak mind a műalkotások anyagaival, azok öregedésével, károsodásaik okaival, a természettudományos vizsgálatok módszereivel és azok kiértékelésével foglalkoznak. Ezek a tárgyak együtt igen nagy óraszámban kötelezőek.

A hivatalos órarendben nem szerepelnek nagyon fontos és rendszeresen megtartott órák. Ezek a művészeti technikák történetét, a restaurálás gyakorlatát és elméletét foglalják össze rendszerezett formában, és talán egyszer fő tantárgyként vizsgakötelesek lesznek. Jelenleg ezen órák anyagából a hallgatók beszámolói a gyakorlati jegybe számítanak bele.

A tárgyrestaurátor szak programja

A tárgyrestaurátor oktatás a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézete és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében folyik. A hallgatók öt szakirányon szerezhetnek tárgyrestaurátor-művész diplomát. Ezek a következők:

- Szilikátrestaurátor művész
- Fém-, ötvösrestaurátor művész
- Fa-, bútorrestaurátor művész
- Papír-, bőrrestaurátor művész
- Textil-, bőrrestaurátor művész

A tanulmányi idő öt év, levelező tagozaton. A szakdolgozatukat sikeresen megvédő diákok egyetemi diplomát kapnak (MA).

Az első három évben az elméleti tárgyakon van a nagyobb hangsúly: restauráláskonzer- válás elmélet (régészeti kerámia, fém és szerves anyagok), művelődéstörténet, művészettörténet, muzeológia, restaurálás etika és történet, kémia, fizika, növénytan, talajtan, stb. A gyakorlati órákon a különböző anyagú tárgyak készítéstechnikáival, vizsgálatával és konzerválásával-restaurálásával ismerkednek. Foglalkoznak az ásatásokon, raktárakban és kiállításokon való teendőkkel is.

Az utolsó két évben a szakirányuknak megfelelő területen mélyítik el tudásukat. Diplomamunkaként egy - összetett problémákat felvető - iparművészeti tárgy természettudományos vizsgálattal, technikatörténeti és művészettörténeti kutatással alátámasztott restaurálását végzik el. Az oktatás sokrétűségére jellemző, hogy mintegy 85 tanár vesz részt a munkában.

A közelmúlt fejlesztései

1989-ben az Intézet oktatói és magánrestaurátorok létrehozták a Donátor Alapítványt az oktatás tárgyi feltételeinek fejlesztésére. 1994-97 között a FEFA (Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap) pályázatokon nyert összegekből a Restaurátorképző Intézet tanárai közreműködésével anyagvizsgáló laboratórium jött létre, mely egyaránt szolgálja az oktatást és a restaurátori munka magas színvonalú megtervezését, végrehajtását. A hetvenes évek közepétől fizika tanárunk, Kriston László rendszeresen végzett fototechnikai, röntgen radiográfiás és diffrakciós vizsgálatokat. A fototechnikai vizsgálatokat a hetvenes évek végétől, a feltételek megteremtése után, a diákok maguk végzik. 1995 óta működik a Restaurátor Kollégium, melynek előadásai a szakmai fejlődést, az új ismeretek terjesztését szolgálják. 1999-ben elkezdődött a doktori képzés. A sikeres aspiránsok DLA (Doctor of Liberal Arts) címet kapnak.

A szakmai gyakorlat alapjául szolgáló műtárgyak forrása

Intézetünk a gyakorlati oktatáshoz a legjelentősebb közgyűjteményektől kap műalkotásokat. A tárgyrestaurátor hallgatók többsége állásban van valamelyik múzeumnál vagy hasonló intézménynél, számukra innen biztosítható a gyakorlati képzéshez szükséges tárgyi anyag.

A jövő

Az új igényeknek megfelelő képzés és restaurálás megteremtésére létrejött legfontosabb európai szervezetek egyikének (ENCoRE), intézetünk az alapítás óta társult tagja. Így ott lehetünk az egyesült Európában kialakítandó szabályozásnál és a képzési irányok és követelmények meghatározásánál. Ez egyben a legfontosabb biztosítékok egyike arra, hogy értékes hagyományaink megtartása mellett együtt haladjunk a többi fejlett országgal.

Ifj. Bóna István,
egyetemi adjunktus