| |
Az Egyesület Választmányának állásfoglalása
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 4. (1)
kimondja, hogy a kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit
hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség
védett javainak veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása,
hamisítása. A törvény arról is rendelkezik, hogy a kulturális örökség elemeit
tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni, értékelni, az utókor
számára megőrizni és hozzáférhetővé tenni.
A megőrzés azonban magas fokú tudást feltételez, tekintettel arra, hogy e
tárgyak sokfélesége miatt romlási folyamatai is sokfélék. A páviai dokumentum (The
Document of Pavia, 1997.) a restaurálást olyan szaktudományként definiálja „mely a
kulturális javak minden fajtáját magába foglalja és melynek oktatása egyetemi vagy
azzal egyenértékű szinten, a doktorátus lehetőségével történik." Következésképpen a
törvényi kötelezettség teljesítése csak ilyen képzettségű szakemberek, azaz okleveles
restaurátorok közreműködésével lehetséges, mert a vonatkozó törvények azt is
megfogalmazzák, hogy a végrehajtáshoz meg kell teremteni a feltételeket.
Az ENCoRE 2001. június 19-21. között Münchenben megtartott 3. közgyűlésén
a szakma kiválóságai megállapították, hogy a kulturális örökség szükségszerű
létezése, hozzáférhetősége és védelme komoly minőségi elvárásokat állít, valamint
demokratikus ellenőrzést és szabad betekintést tesz szükségessé minden, a kulturális
örökséggel kapcsolatos tevékenységet illetően, ideértve az oktatást is. Csak az államilag
elismert, védett és nemzetközileg elismert titulushoz vezető egyetemi szintű akadémiai
oktatás garantálja a restaurálás/konzerválás oktatásának minőségét, demokratikus
ellenőrzését és a nyilvánosság szabad betekintését. Hazánk abban a szerencsés
helyzetben van, hogy az egyetemi restaurátorképzés évtizedek óta biztosított, jelenleg
mintegy 550 okleveles restaurátor működik részben (köz)alkalmazottként, nagyrészük
hagyományosan szabadfoglalkozásúként.
Meggyőződésünk, hogy szakterületünkön a kulturális örökség védelmének
leghatékonyabb módja a gyakorló restaurátorok kamarai keretben való működése.
A köztestület elsődlegesen szakmagyakorlási és szakmafelügyeleti funkciókat látna
el. A köztestület létrehozásának a vonatkozó törvényből adódó célja, hogy kamarai
tagsághoz kösse az önálló restaurátori tevékenység gyakorlásának jogát, ezen belül
biztosítson és működtessen olyan szakmailag hiteles testületet, amely szavatol tagjai
szakmai felkészültségéért - az állami, önkormányzati és egyéb gazdálkodó szervezetek,
valamint bíróságok, hatóságok és állampolgárok felé - ellátva a társadalom védelmét
a szakszerűtlen restaurátori tevékenységgel szemben. Célja továbbá, hogy szakmai
támogatást nyújtson a restaurátorok számára, segítse és támogassa a tulajdonosok és
a hatóságok munkáját a kulturális javak károsodási, romlási folyamata megelőzésével
(prevenció) kapcsolatos szakmai információkkal, ezzel is biztosítva a közkiadások
közvetlen vagy közvetett csökkenését.
Javaslatainkat a szakmai kamarák létesítésének kormányzati szempontjáról
szóló 1037/1999. (IV. 21.) Kormányhatározatban
(továbbiakban: Korm. hat.) foglaltakra figyelemmel tesszük
1.) A szakmai kamara szakszerű tevékenység biztosítása érdekében jön létre,
ugyanakkor a gyakorló művészek érdekképviseletét továbbra is szakmai egyesületek
látják el, ezért a kamara létrehozása közvetve sem jelenti az egyesüléshez való
alkotmányos alapjog korlátozását (Korm. hat. 1/a);
2.) A szakmai kamara tagjai által gyakorolt alkotómunka hagyományosan szabad
foglalkozásnak minősül. A régi korok alkotásainak növekvő megbecsülése magával
hozta ennek a tevékenységnek önálló szakterületté való fejlődését. A restaurálás
szakmai tartalma, és ezzel együtt a képzése is sokat változott az idők folyamán.
Mára teljes paradigmaváltás következett be. A nemzetközi szakmai szervezetek
megegyeztek abban, hogy a restaurálás/konzerválás új egyetemi tudományág,
mely lényegénél fogva a magasabb szintű kutatást kívánja meg. A restaurátornak
magas színvonalú természet és társadalomtudományos képesítéssel kell rendelkeznie,
ugyanakkor alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a tárgyakon a beavatkozásokat
művészi színvonalon, kiemelkedő minőségben elvégezze. Egyre inkább követelmény
az is, hogy az új, sajátos tudományos területen a legjobbak szakértőként is helyt álljanak.
Általános az egyetértés abban is, hogy restaurátornak csak az tekinthető, akinek erről
szóló egyetemi vagy azzal egyenértékű főiskolai diplomája van. A kamara létrehozása
szempontjából döntő fontosságú, hogy a restaurátor szakmagyakorlása során a tárgy
adataival, eredetével, őrzésének körülményeivel, értékével, tulajdonosával kapcsolatban
bizalmas információhoz jut, illetve juthat, mely adatok olyan speciális bizalmi
viszonyt testesítenek meg, amelyek közvetlen kihatással vannak az állampolgárok
(tulajdonosok) személyi és vagyoni biztonságára (Korm. hat. 1/b.)
3.) A szakmai kamara tagsághoz, tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó
közfeladat ellátására jön létre, mert a vonatkozó törvényben pontosan meghatározott
épített-és tárgyi kulturális javak fizikai állapotának védelme, a bennük megtestesült
kulturális értékek feltárása, tudományos feldolgozása, bemutatása és átörökítése a
feladat (Korm. hat. 1/c.)
4.) A szakmai kamara létrehozása a közkiadásokat közvetlenül vagy közvetve
csökkenti, mert a tagsága által nyújtott szolgáltatás a kulturális javak védelmében
a megelőzést tartja legfontosabb feladatának. A tevékenység szakmai kontrolljával
biztosítani lehet a hatékonyság növelését, a restaurátori kezelések szakszerűségével
meghosszabbíthatók a szükséges műtárgy karbantartási ciklusok, melyek a kiadások
közvetett csökkenését eredményezhetik. Más források feltárása mellett a szakmai
kamara tevékenysége a közkiadások közvetlen csökkenését eredményezi, mert a
jelenlegi állami feladatokat átvállalhatja, és ezekért külön nem kér ellenszolgáltatást
(Korm. hat. 1/d.).
Javaslataink a Kamara által ellátandó közfeladatokra (Korm. hat. 1/c.)
- a Kamara tagjairól közhiteles szakmai nyilvántartást vezet és erről statisztikai
adatokat szolgáltat;
- a kamarai tagsághoz kötött tevékenység gyakorlására kiadott igazolványt évente
hitelesíti;
- közzéteszi a restaurátori tevékenység gyakorlásának szakmai és módszertani
irányelveit;
- az illetékes hatóságnál eljárást kezdeményez a kulturális javak restaurálásához
kapcsolódó tevékenységet jogtalanul folytatók ellen;
- megalkotja és közzéteszi a restaurátori tevékenység etikai kódexét;
- egyeztető eljárást folytat le a kamara tagjai között a restaurátori tevékenység
gyakorlásával összefüggő vitás szakmai illetve etikai kérdésekben;
- fegyelmi eljárást folytat le a Kamara etikai ajánlásait és a szakmai szabályokat
megszegő tagokkal szemben: figyelmeztetés, tagsági viszony felfüggesztése, végső
esetben kizárás a kamarából, megfosztva ezáltal az önálló szakmagyakorlás jogától;
- ajánlásokat ad az egyes restaurátori szolgáltatások díjtételei alsó határára,
a hozzátartozó szolgáltatások tartalmi követelményeivel együtt, kidolgozza a
tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat és figyelemmel kíséri
e szabályok érvényesülését;
- együttműködik az illetékes hatóságokkal a restaurálás engedélyezési eljárásaival
összefüggő ügyekben, ennek keretében elősegíti a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
hatósági tevékenységét. Együttműködik bíróságokkal a kulturális javakat érintő
bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben;
- összeállítja és javaslatot tesz a restaurátor-szakértői névjegyzékre. A Nemzeti
Kulturális Örökség Minisztériumával együttműködve kidolgozza a szakértőkkel
szembeni követelményeket, meghatározza a kötelező továbbképzési programokat, a
szakértői tevékenység általános rendjét;
- ellátja a restaurátorok és restaurátor szakértők közcélú igénybevételével kapcsolatos
szervezési feladatokat;
- kidolgozza és közzéteszi a restaurátorok és restaurátor szakértők közcélú
igénybevétele esetén a díjazás, illetve költségtérítés mértékét;
- törvényben vagy kormányrendeletben, illetve - törvény vagy kormányrendelet
felhatalmazása alapján - alapszabályban meghatározott körben tagjai tevékenységével
kapcsolatos egyéb szolgáltatásokat nyújt.
Előterjesztette és elfogadta a
MRE Választmánya 2001 májusában
Magyar Restaurátorkamara |
|
