Kezdőoldal
Elérhetőség
Oldaltérkép
Szerkesztés
Magyar Restaurátorkamara Bejelentkezés
     


Támogatóink:

 

Üdvözöljük honlapunkon!

A MAGYAR RESTAURÁTOROK EGYESÜLETE a műemlékek és kulturális javak védelméért tevékenykedő okleveles restaurátorművészek szakmai egyesülete és érdekképviselete. A Fővárosi Bíróság 1992-ben, MAGYAR RESTAURÁTORKAMARA néven a társadalmi szervezetek nyilvántartásába vette. 1997 márciusától új nevünk Magyar Restaurátorok Egyesülete, 1998-tól közhasznú szervezetként tevékenykedünk. Tovább

Állásfoglalás a hatáskörök és kötelezettségek tisztázása érdekében

2015-03-23
A régészeti örökség és műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet alkalmazásában az örökségvédelmi engedélyhez és szakértői jogosultsághoz kötött restaurátori tevékenység „vállalkozói és alvállalkozói szerződésekkel” kapcsolatos szakmagyakorlási fogalmak, hatáskörök és kötelezettségek tisztázása érdekében az alábbi állásfoglalást adjuk:

1. A restaurátori tevékenység meghatározása


A restaurálás

1/a.
a régészeti örökséggel és műemléki értékkel kapcsolatos szakértői tevékenységekről szóló 439/2013.(XI.20.) Korm. rendelet alkalmazásában (14) „a műemlék alkotórészét, képző- és iparművészeti alkotást jelentő tartozékát, berendezési tárgyát közvetlenül érintő azon beavatkozások – állapotfelmérés, kutatás, konzerválás, esztétikai helyreállítás összessége, amelynek célja, hogy elősegítsék a kulturális örökség védett elemei értékeinek felismerését, megértését, megbecsülését és az értéket adó jellegzetességeinek fenntartását.”

A restaurálás

1/b.
a Magyar Restaurátorok Egyesülete értelmezésében
különböző tudományágakat, tevékenységeket és intézkedéseket felölelő összefüggő és rendszerezett tevékenységet jelent, melynek célja műalkotások műértékének helyreállítása. A tevékenység magába foglalja a diagnosztikai vizsgálatot, a preventív konzerválást, az állagjavító konzerválást, az esztétikai helyreállítást, a restaurálás lényegéhez tartozó tervezéseket, eljárásokat és intézkedéseket csakúgy, mint a folyamat egyes szakaszainak dokumentálását.

A diagnosztikai vizsgálat a kulturális vagyon védelmével kapcsolatos tevékenység elengedhetetlen része, a tervezési szakaszt megelőző diszciplína, mivel ez tárja fel és határozza meg, hogy milyen eljárással és miből is készül a kulturális vagyon. Ez teszi lehetővé állapotának meghatározását, elkülönítve a természetes bomlási folyamatok, a használat, a véletlen károsodások és a különböző időben történt átalakítások okozta változásokat, feltárva azok okait, természetét, mértékét, amely vizsgálat sorozat végül elvezet a beavatkozások megvalósításához.

A tervező restaurátornak biztosítania kell a megvalósításban érdekelt felek közötti interdiszciplináris folyamatokat és az ő feladata meghatározni, hogy a kulturális vagyon anyagát érintő vizsgálatok és kezelések milyen képzettséggel és gyakorlattal bíró szakember közreműködésével valósítható meg. Az érintett szakágak és személyek kötelezettségeit szakképzettségük szerint kell meghatározni és elosztani.

2. Alapvető elvek


Műemléki területen a hatósági engedélyezési eljárás különbséget tesz az Építésügyi Hatósági engedélyhez kötött építési tevékenység és a műemléki restaurátor szakterület örökségvédelmi engedélyhez kötött tevékenység között (TEAOR ’08: 90.03.11), ezért a restaurálás szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a restaurálandó kulturális vagyon helyhez nem kötött, vagy helyhez kötött, esetleg szerkezetileg is kapcsolódik a környezetéhez.

Ha az épületen/ épületben végzett, de nem az épület restaurálása, hanem az épülethez kötődő művészeti alkotás műértékének helyreállítása a feladat, ebben az esetben a tevékenységet szabályozó 439/2013. (XI.20.) Korm. rendelet előírásait kell alkalmazni.

Másképpen szólva:
bármilyen műemlék, vagy nem műemlék épületen restaurálásra kijelölt művészeti alkotás, tartozék, berendezési tárgy restaurálása és az ezzel kapcsolatos tanácsadás nem azonos az épület helyreállításával, építési beruházással.

3. Szakmagyakorlással kapcsolatos fogalmak

3/a.
Építési beruházás alatt a kulturális örökség védelméről szóló törvényben meghatározott műemléken végzett, építésügyi hatósági engedélyhez kötött építési tevékenységnek minősülő építési beruházást kell érteni.

Szakmagyakorlás során építési E-napló vezetése kötelező.

3/b.
Az alkotó tevékenység körébe sorolt restaurálás, függetlenül attól, hogy a tevékenységet önálló feladatként, vagy komplex műemléki helyreállításhoz csatlakozóan szakági közreműködőként végzik, műemléki területen, műemléki restaurátor szakterületen a 439/2013.(XI.20.) Korm. rendelet szakértői jogosultsághoz kötött tevékenységnek minősíti
. A restaurálás ezért nem tartozik építésügyi hatósági engedélyköteles szolgáltatások közé és nem tartozik az áfatörvény 142.§ (1)-bek. b) pont hatálya alapján a „fordított áfázás körében sem. Így az általános szabályok szerint terheli adókötelezettség, függetlenül attól, hogy a tevékenység tárgya helyhez kötött, vagy sem.

3/c.
A 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 51.§ (2) bekezdése szerint a műemléki restaurátori tevékenység esetében nem E-napló, hanem restaurálási napló vezetését írja elő.

A Hatóság helyszínen ellenőrzi, hogy a megvalósítást, kivitelezést dokumentáló restaurálási napló rendelkezésre áll-e, és ebben a szükséges bejegyzéseket az arra jogosultak megtették-e.

4. Ellenőrzési-szakértői közreműködés


4/a.
A restaurálási tevékenység hatósági ellenőrzését a 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 72.§ (2) bekezdés szabályozza: a restaurálás végzése során szakértő bevonásával történő helyszíni hatósági szemlét kell tartani legalább a restaurátori kutatás után, a mintafelületek elkészítésekor, valamint restaurálás elkészültekor.

4/b.
439/2013.(XI.20.) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdés értelmezésében szakértői tevékenységnek minősül műemléki területen műemléki restaurátor szakterületen (c)

ca) a védett műemléki érték fizikai beavatkozással, mintavétellel, roncsolással járó állapotfelmérése, kutatása,
cb) védett műemléki értéken végzett konzerválás, megelőző konzerválás,
cc) védett műemléken végzett esztétikai helyreállítás és restaurátor kutatási, vagy restaurálási dokumentáció összeállítása,
cd) a védett műemléken végzett restaurálást érintő közigazgatási hatósági ügyekben szakértőként való közreműködés, a védett műemléki értéken végzett restaurálást érintő tevékenység – megvalósítás során történő, jogkövetkezményekkel járó – véleményezése.

4/c.
Számolni kell továbbá, hogy a 2001. évi LXIV Örökségvédelmi Törvény a tulajdonost kötelezi, aki nemcsak haszonélvezője, hanem gondozója, őrzője a műemléknek és birtokában levő védetté nyilvánított javaknak. Az engedélyezési eljárás, döntéshozás és ellenőrzés esetében a tulajdonos kompetenciája vitathatatlan, ennek érvényesítése érdekében rendszeresített, kulturális szakértők közreműködésével szervezett konzultációk és zsűrik a restaurálás módszertanának meghatározott elemei.  Az eljárás célja a felelősség megosztása, a leggazdaságosabb és legkíméletesebb kezelési eljárások kidolgozása.

A restaurátor szakterületen bejegyzett kulturális szakértők információkkal látják el a műemléki érték tulajdonosát és az érdekelt feleket a kulturális vagyon jelentőségével, történetével, sebezhetőségével, romlási folyamataival és helyreállításával kapcsolatban. Ezen információk birtokában lehet a konzultációkon megvitatni, hogy mely beavatkozás szükséges és mi felesleges, mi emeli ki a műemléki érték kvalitásait és mi az ami káros számára, mely történeti periódus megőrzése, bemutatása kívánatos.

4/d.
A kulturális szakértői tevékenység folytatásának feltételeit és a kulturális szakértők nyilvántartásának vezetését a 19/2010. (IV. 23.) OKM rendelet szabályozza.
Az 1.§ a) bekezdése határozza meg a tevékenységek körét:
„a könyvtári, közművelődési, múzeumi, levéltári, vagy a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szakterületen felmerülő kulturális szakkérdésekben folytatott szakértői tevékenység, amennyiben a jogszabály szakértő igénybevételét írja elő, vagy a szakértő igénybevételéhez jogkövetkezményt állapít meg.”

5. Következtetés

Egyértelművé kívánjuk tenni, hogy műemlék tartozékaként védett kulturális javak autentikusságát megőrző kezelés esetén beszélünk restaurálásról, ahol nem engedhető meg az alkotói szándék szellemiségét hordozó eredeti anyag cseréje – szemben a műemléképület helyreállításával, ahol a használatból eredő követelmények miatt számos eredeti anyag kicserélhető.

E rendeletekből egyértelműen megállapítható, hogy a műemléki terület restaurátora, mint szakértői jogosultsághoz kötött tevékenység folytatója, a 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet szerint nem E-napló, hanem Kutatási vagy Restaurálási napló vezetésére kötelezett.

A
z is világos, hogy a restaurátori tevékenység ellenőrzése ügyében nem Műszaki Ellenőr, hanem Restaurátor Szakértő a kompetens. (R 51.§ (1))

A restaurátori feladat teljesítési céljából megkötött vállalkozói, vagy alvállalkozói szerződések tartalma nem ütközhet a tevékenységet szabályozó hatályos rendeletek előírásaival, a Restaurátor Etikai Kódex ajánlásaival.

Kérjük állásfoglalásunk szíves tudomásulvételét.

Budapest, 2015. március 23.


Tisztelettel:
dr. habil Szentkirályi Miklós
elnök, MRE

A szakmagyakorlással kapcsolatos tudnivalók

2013-02-19
A magyar és a nemzetközi szakmai szervezetek által elfogadott meghatározás szerint a konzerválás/restaurálás tevékenység alatt a különböző állapotokban fennmaradt kulturális javak műértékének helyreállítását kell érteni.
„Az e tevékenységet gyakorló restaurátor az építésszel, képzőművésszel illetve a kézművessel szemben nem új építmények, művészeti alkotások, tárgyak létrehozásával, vagy gyakorlati értelemben tárgyak javításával, felújításával, tatarozásával foglalkozik, hanem a kulturális javak hiteles megőrzésén fáradozik.” (European Confederation of Conservator/Restorers Organizations, E.C.C.O., Szakmai irányelvek Brüsszel 1993)

Az építési beruházások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 306/2011. (XII.23.) Korm. rendelet 15.§ (1) szerint műemlékekkel kapcsolatos építési beruházás alatt a kulturális örökség védelméről szóló törvényben meghatározott műemléken végzett, építésügyi hatósági engedélyhez kötött építési tevékenységnek minősülő építési beruházást kell érteni.

Ha a restaurálásra kijelölt kulturális javakat műemléképületen, épületben, az épület tartozékaként, berendezési tárgyaként tartják nyilván és a vonatkozó Kötv. szerint részesül védelembe, akkor az engedélyezési eljárás során a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 393/2012. (XII.20.) Korm. rendelet (továbbiakban R.) szabályait kell alkalmazni.
Ebből következik, hogy a restaurálás, mint a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozás nem tartozik az építési hatósági engedélyköteles szolgáltatások közé (lásd: FEOR’08, 2722.).

A műemlékként védett kulturális elemek, muzeális tárgyak és egyedileg védett kulturális javak kutatásának és restaurálásának engedélyezési eljárását a vonatkozó rendeletek szabályozzák.

Az alkotótevékenység körébe sorolt restaurálás (lásd: TEAOR’08 9003) a R. 3.§ szerint örökségvédelmi engedélyhez kötött de mint művészeti szolgáltatás, nem tartozik az áfatörvény 142.§ (1) kel. b) pont hatálya alapján a „fordított adózás” körébe, így az általános szabályok szerint terheli adókötelezettség.


A Konzervátor/Restaurátor tevékenység módszertana


A restaurátori tervezés a műveletek összességét foglalja magába, tehát a diagnosztikai vizsgálatok, konzerváló kezelések, esztétikai helyreállítások és e folyamatok dokumentálása a restaurátor személyéhez köthető tevékenységek. A szakmai követelmények teljesítése érdekében restaurátori kutatás során rögzített állapot-meghatározások és leletmentő kezelések együtt dokumentálásra kerülnek. E dokumentáció alapján van mód a korrekt művészeti szolgáltatás megtervezésére, az ajánlatok kidolgozására, az engedélyezési eljárások lefolytatására és a személyes közreműködéssel történő megvalósításra.

A kulturális javak különféle kezelésével, az eredeti szerzői alkotó folyamatok kutatásával, az anyagi változások vizsgálatával foglalkozó restaurátor tudományos jellegű alkotómunkát végez. Az eredeti alkotó szándékainak tiszteletben tartásával, illetve a restaurálás tudományosan elismert kötött módszereivel, de a mű születéséhez képest más időben, önállóan, egyedi jelleggel hozza létre a hiányzó, vagy sérült tartozékrészét, amely a megőrzött, konzervált, dokumentált alkotórészekkel együtt jelenti a jövőben a restaurált művet.


Konzervátor/Restaurátor tevékenység sajátossága


A kulturális javak, melyeknek a társadalom különös művészi, történeti, esztétikai, tudományos vagy vallási értékeket tulajdonít – alkotják az anyagi kulturális örökséget, amit saját fizikai valójában meg kell őrizni és át kell örökíteni a következő generációnak. A konzerválás restaurálás tevékenységet közvetlenül a kulturális vagyon besorolása döntheti el: védett/nem védett és/vagy köz-/magántulajdon.
Nyilvántartásukkal és őrzésükkel kapcsolatban a magyar jogrend a következő kategóriákat ismeri:
  1. védett kulturális örökség (műemlék és tartozékai)
  2. védett kulturális javak (múzeumi és egyedileg védett javak)
  3. nem védett kulturális javak
1. kategória
a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (továbbiakban Kötv) hatálya alá tartozik, amely szerint örökségvédelmi engedély szükséges a műemlékek alkotórészét, tartozékát képező képző- vagy iparművészeti alkotás roncsolásos jellegű vizsgálatának folytatásához.
Ugyancsak örökségvédelmi engedélyhez kötött tevékenység a műemlékkel és annak képző- vagy iparművészeti alkotó részeivel, tartozékával, beépített berendezési tárgyaival kapcsolatos megóvási, konzerválási, restaurálási munkák végzése.

Az engedélyezési eljárást, a szakmagyakorlás során alkalmazott kezelések eredményének ellenőrzését, a készre jelentett restaurálást és dokumentációinak átvételét a 393/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet szerint kell lefolytatni.

2. kategória
a kulturális javak védelméről szóló 1997. évi CXL. törvény hatálya alá tartozik, amely szerint az illetékes múzeum engedélye szükséges a roncsolásos jellegű vizsgálatok végzéséhez (mintavétel, kutatófeltárás), illetve a jóváhagyott restaurálási terv szerinti tevékenység folytatásához.

3. kategória
esetében az állagmegóvási, restaurálási tevékenység folytatásával kapcsolatban semmiféle korlátozás nincs.


A restaurátori tevékenység ágazati besorolása Magyarországon

A konzervátor/restaurátor tevékenység alapja az átfogó folyamatelemzés, diagnózis és problémamegoldás, ez különbözteti meg a restaurátort a kézművestől. A kulturális javak alkotó anyagainak, összetettségének, bomlási folyamatainak és egymásra hatásának elméleti és gyakorlati ismerete különbözteti meg a restaurátort a kapcsolódó egyéb szakterületek képviselőitől.

FEOR’08
A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere 2722 számú főcsoportba osztályozza a képzőművész foglalkozásokat (felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások), ezen belül megnevezi (7) a faszobrász-restaurátor, festő-restaurátor és kőszobrász-restaurátor munkaköröket.

TEAOR’08
A gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere a restaurálást 9003 Alkotóművészet szakágba sorolja, ezen belül a művészeti alkotásoknál példaként a festményeket említi, de ma már kitér a muzeális tárgyak és védett kulturális javak műértékének helyreállítására, restaurálására is. A védett kulturális javak általában a XXI. Áruosztály 97. árucsoportjába tartoznak és a VTSZ 97.01.- 97.06. számon azonosíthatók, melyek megegyeznek az általános forgalmi adóról szóló 1992.-évi LXXIV. Törvény 6.sz. mellékletében felsoroltakkal (műalkotások, gyűjtemények, régiségek) és ugyancsak megegyeznek a 17/2001. (X.18.) NKÖM rendelet 1.sz mellékletében felsoroltakkal (az engedélyköteles kulturális javak).


TESZOR’08
A Termékek és Szolgáltatások Osztályozási Rendszere a 90.03.11 számon (korábban SzJ’03 92.31.22.0) szintén az Alkotótevékenység körébe sorolja szakterületünk által nyújtott szolgáltatásokat és már pontosabban fogalmaz: „valamennyi, HS-ben (Harmonised System) meghatározott életkorú, régiségnek minősülő művészeti alkotás műértékének helyreállítása, pl. festmények restaurálása. Ide tartozik valamennyi, szerzői jogvédelemben, copyrightban részesülő egyéni és más alkotótevékenység, előadás stb.”

A fent idézett, a KSH közlönyben megjelent TEAOR és TESZOR besorolások az Európai Unió minden országa számára előírt, kötelezően alkalmazandó rendeletének magyar fordítása.


Következtetés:

Szakmagyakorlás szempontjából, amennyiben örökségvédelmi (műemléki) és közgyűjteményi (múzeumi) törvények hatálya alá tartozó – közgyűjteményekben leltározott és őrzött, illetve a műemléképületen, az épületben található, az épület alkotórészeként, tartozékaként, berendezési tárgyként nyilvántartott örökségi elemet, illetve egyedi védelem alatt álló kulturális javakat a tulajdonos, vagy használó hatósági engedély birtokában restauráltatni kívánja, vagy a mű állapota miatt erre az illetékes hatóság kötelezi, akkor ezek konzerválása, műértékük helyreállítása alkotó anyagától, műfajától, értékétől, őrzési helyétől függetlenül a törvény által előírt közfeladat, melyek teljesítéséhez az engedélyben megnevezett restaurátor(ok) személyes közreműködése szükséges.
Annak ellenére tehát, hogy egyes tárgyfajtának statisztikai besorolása más és más, valójában ugyanazt a tárgykört érinti, és ugyanazt a tevékenységet fedi (alkotótevékenység, műalkotás műértékének helyreállítása, restaurálása), akár múzeumi tárgyként, akár műemléki tartozékként, akár magángyűjtemény darabjaként tartják nyilván és őrzik azokat, következés képpen a konzerválás/restaurálás az Alkotótevékenység körébe sorolandó, semmi esetben sem az engedélyköteles építőipari szolgáltatásokhoz.


Budapest, 2013. február 6.


dr. habil Szentkirályi Miklós
elnök, MRE
okleveles restaurátor, szakértő

A honlapon szereplő képek és illusztrációk az alkotók szellemi tulajdonát képezik. Felhasználásuk, csak az ő hozzájárulásukkal törvényes.